Az európai államok nagy hagyományokkal rendelkeznek az üldözött menekültek befogadása terén. Az alapvető jogok védelme Európa egyik központi elve. 1999-ben az EU tagállamai elkötelezték magukat egy közös európai menekültügyi rendszer kidolgozása mellett annak érdekében, hogy eredményesebben kezeljék az unió országaiban felmerülő menekültügyi problémákat.

Az elkövetkező években az EU számos fontos joganyagot fogadott el, amelyek célja a tagállamokban alkalmazott menekültügyi rendszerek összehangolása. A Dublini Rendelet meghatározza, hogy adott helyzetben mely állam köteles elbírálni egy menedékkérelmet. A Befogadási feltételekről szóló irányelv meghatározza azokat a minimális követelményeket, amelyeket a tagállamoknak a menedékkérők befogadási feltételeivel kapcsolatban – lakhatás, oktatás, egészségügyi ellátás stb. – teljesíteniük kell. A Menekültügyi eljárásokról szóló irányelv meghatározza azokat a minimális elvárásokat, amelyeknek az egyes országok menekültügyi eljárásainak meg kell felelnie, ezáltal egy fontos hiányt pótol a nemzetközi joganyagban, mivel ezt a kérdéskört eredetileg nem szabályozza az 1951. évi Menekültügyi Egyezmény. A Kvalifikációs irányelv – az 1951. évi Menekültügyi Egyezményt kiegészítve – bevezeti a kiegészítő védelem fogalmát, amelyben olyan személyek részesülhetnek, akik jelentős veszélynek vannak kitéve.

Az EU emellett létrehozta az Európai Menekültügyi Alapot, amelyen keresztül anyagi eszközökkel támogatja a tagállamokat menekültügyi rendszerük hatékonyságának növelésében. Bevezetésre került az Eurodac, egy közösségi alapú informatikai rendszer, amely alkalmas az ujjlenyomatok ellenőrzésére, valamint annak megállapítására, hogy nem nyújtott-e be kérelmet a menedékkérő egy másik tagállamban is.

Az EU az unión belül és azon kívül egyaránt fontos szerepet játszik a menekültüggyel és áttelepítéssel kapcsolatos problémák kezelésében. Az Európai Unió által alkalmazott törvények és gyakorlatok számos országban jelentősen befolyásolják a menekültvédelem fejlődését. Az UNHCR mandátumával közvetlenül összefüggő területeken az EU intézményei, köztük az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Bíróság rendelkeznek törvényhozói, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatáskörrel.

Az európai harmonizációt célzó irányelvek és rendeletek ellenére még mindig jelentős különbségek vannak az egyes tagállamok között a védelemmel kapcsolatban alkalmazott megközelítések, a megadott menekültstátuszok aránya, valamint a befogadó körülmények tekintetében, ideértve például a menedékkérőknek nyújtott egészségügyi ellátásokat. Egyes tagállamokban például olyan alacsony szintű az alapellátás, hogy számos menedékkérő egyszerűen az utcára kerül.

Ezért a Főbiztosság folyamatosan nyomon követi az európai menekültügyi törvényeket és politikákat, és menekültügyi, valamint letelepedéssel és integrációval kapcsolatos kérdésekben ajánlásokat fogalmaz meg az EU intézményei és 27 tagállama felé. A Főbiztosság rendszeresen bocsát ki jelentéseket, ajánlásokat és észrevételeket az EU menekültügyi törvényeivel és politikájával kapcsolatban is.