Munkakörülmények

Kontextus

Észak-Afrikában továbbra is meghatározó a különböző csoportokhoz tartozó menekültek, menedékkérők és más migránsok jelenléte, akik leginkább Fekete-Afrikából érkeznek a térségbe. E migránsok többsége jobb gazdasági feltételek reményében hagyja el otthonát, egy részük azonban valóban nemzetközi védelemre szorul.

A Líbiai Arab Jamahiriya kivételével – amely az Afrikai Egységszervezet 1969. évi afrikai menekültügyi egyezményének részes állama – minden észak-afrikai állam ratifikálta az 1951. évi menekültügyi egyezményt és annak 1967. évi kiegészítő jegyzőkönyvét. Azonban Mauritánia kivételével egyetlen ország sem alkotott a nemzetközi standardokkal összhangban lévő nemzeti menekültügyi törvényeket és eljárásokat.

2011-ben az UNHCR folytatja erőfeszítéseit a menekültek és menedékkérők hatékonyabb védelme és támogatása érdekében. A közelmúlt pozitív fejleményei között meg kell említenünk, hogy az algériai kormány jelezte igényét arra vonatkozóan, hogy a Főbiztossággal együttműködve nemzeti menekültügyi törvényt dolgozzon ki. A főbiztos 2009-es látogatása óta az UNHCR nagyobb hangsúlyt helyez a táborokban élő nyugat-szaharai menekültek támogatására annak érdekében, hogy tartósan javítson helyzetükön, különös tekintettel az egészségügyi ellátásra, az élelmezésre és az oktatásra. Az UNHCR munkatársai folyamatosan jelen vannak minden, Tindouf közelében lévő táborban. A nyugat-szaharai menekültek és családjaik számára kidolgozott Bizalomépítő Program keretében megszervezett családlátogatások 2010 márciusa óta szünetelnek.

Marokkóban az Igazságügyi Minisztérium és az UNHCR közösen tesz erőfeszítéseket egy menekültügyi törvény kidolgozása érdekében.

Szintén pozitív fejlemény, hogy a Szenegálban élő mauritániai menekültek egyre nagyobb számban választják az önkéntes hazatérést. A 2009 decemberében véget ért hazatelepítési program keretében mintegy 19 000 menekült tért haza, 2010 második felében pedig további 2500 menekült követi őket. Az érintett felekkel együttműködve hamarosan tervek készülnek a többi menekült – főleg a Maliban élők – hazatelepítésére.

Az elért eredmények ellenére az alrégióban továbbra sem elég hatékony a védelem rendszere. 2010-ben a Líbiai Arab Jamahiriya kormánya utasította a Főbiztosságot, hogy zárja be irodáját, és állítsa le műveleteit az országban. Az UNHCR és a hatóságok közötti egyeztetések során sikerült elérni, hogy legalább a folyamatban lévő ügyeket lezárhassa az UNHCR. A Főbiztosság javaslatot nyújtott be a kormánynak a jövőbeni együttműködéssel kapcsolatban, az egyeztetések folyamatban vannak.

A 2011-re vonatkozó stratégia

Az UNHCR főbb feladatai Észak-Afrikában a menekültek és más kiszolgáltatott csoportok alapvető humanitárius szükségleteinek kielégítése és védelmének biztosítása, megfelelően működő nemzeti menekültügyi rendszerek kialakítása, valamint a vegyes migrációs mozgások és a vonatkozó problémák humanitárius érzékenységgel történő kezelésének szorgalmazása.

Az UNHCR a következő eszközök révén kívánja megoldani ezeket a feladatokat:

• Nagyobb hozzáférés biztosítása az érintettek számára a menekültügyi eljárásokhoz a regisztrációs, profilalkotó és adatgyűjtő mechanizmusok fejlesztésén keresztül.
• Nemzeti menekültügyi rendszerek kialakításának támogatása képzési programok, valamint közös irányelvek és tervezési folyamatok alkalmazásán keresztül.
• A partneri kapcsolatok továbbfejlesztése államokkal, kormányzati szervekkel, civil szervezetekkel és civil intézményekkel a vegyes migrációs mozgások kezelésére alkalmas, védelemközpontú stratégiák kidolgozása érdekében.
• A védelemre szoruló migránsok érdekeinek képviselete és széles körű tájékoztatás az illegális migráció veszélyeivel kapcsolatban.
• Alapvető szükségletek és szolgáltatások biztosítása a menekültek számára, különösen az algériai menekülttáborokban.
• Az érintettek ösztönzése arra, hogy támogassák a Bizalomépítő Program kiterjesztését.
• Mauritánia támogatása a hazatelepülők reintegrációját célzó erőfeszítéseiben.

Korlátozó körülmények

A súlyos biztonsági problémák nagymértékben megnehezítik az UNHCR számára, hogy növelje a védelem hatékonyságát az alrégióban. További problémát jelent a nemzeti menekültügyi rendszerek hiánya vagy alacsony hatékonysága, a vegyes migrációs mozgások kezelését célzó nemzeti és regionális stratégiák hiánya, valamint a nyugat-szaharai térségben kialakult helyzet kezelését célzó politikai megoldás hiánya.
A fentiek mellett meg kell említenünk, hogy az UNHCR az alrégió legtöbb országában együttműködési megállapodások nélkül tevékenykedik, ami korlátozza a szervezet lehetőségeit a menekültek és menedékkérők hatékony védelmének tekintetében.

Műveletek

Az UNHCR Algériában végzett tevékenységét külön fejezet tárgyalja.

A Líbiai Arab Jamahiriyában az UNHCR többek között menedékkérők regisztrálását, új érkezők szűrését és profilalkotását, menekültkérelmek elbírálását, valamint tartós megoldások kidolgozását végzi. Az UNHCR emellett szerény anyagi támogatást és alapszintű szolgáltatásokhoz való hozzáférést nyújt a városi területeken élő kiszolgáltatott menekülteknek. Azokat a fogva tartott menedékkérőket és menekülteket, akikről a Főbiztosságnak tudomása van, élelmiszerrel és alapvető felszereléssel, például plédekkel és matracokkal segíti az UNHCR.

Az UNHCR emellett igyekszik meggyorsítani több mint 400, áttelepítésre váró menekült ügyének intézését. Jelenleg azonban néhány művelet szünetel mindaddig, amíg a hatóságok döntést nem hoznak arról, hogy mi az UNHCR jogi státusza az országban.

Mauritániában az UNHCR elsősorban a Szenegálban tartózkodó menekültek önkéntes hazatérési programjának fenntarthatóságát igyekszik fejleszteni azáltal, hogy fokozza reintegrációs tevékenységét azokon a területeken, ahová hazatérnek a menekültek. 2010 decemberéig a még Szenegálban tartózkodó kb. 6000 mauritániai menekült közül várhatóan mintegy 2500 tér haza az UNHCR támogatásával.

2011-ben a Főbiztosság a korábbinál nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a védelemmel, a menedéknyújtással és a migrációval kapcsolatos tevékenységeire. Mauritánia továbbra is fontos tranzitország azon menekültek számára, akik a fekete-afrikai térségből Európába szeretnének eljutni. Az UNHCR a menekültügyi eljárásokkal kapcsolatos képzési programokkal és szaktanácsadással igyekszik hozzájárulni az ország intézményi kapacitásának bővítéséhez.

Marokkó szintén fontos tranzitországnak – és egyre gyakrabban célországnak – számít a Fekete-Afrikából és más térségekből érkező migránsok és menedékkérők számára. Marokkó részes állama ugyan az 1951. évi menekültügyi egyezménynek és annak 1967. évi kiegészítő jegyzőkönyvének, de egyelőre nem rendelkezik nemzeti menekültügyi törvénnyel, és nem alkalmaz a nemzetközi standardoknak megfelelő menekültügyi eljárásokat. Ezek hiánya megnehezíti az UNHCR azon erőfeszítéseit, melyek célja a vegyes migrációs mozgások kezelése és a menekültek védelme Marokkóban.

2011-ben az UNHCR folytatja a menedékkérelmek elbírálását. Emellett élelmiszert, menedéket, egészségügyi szolgáltatásokat, oktatást, jogi tanácsadást és munkalehetőséget nyújt speciális szükségletű menekülteknek. A Főbiztosság továbbra is szorgalmazza egy átfogó nemzeti menekültügyi rendszer kidolgozását.

Tunéziában – amely még szintén nem fogadott el nemzeti menekültügyi törvényt és nem dolgozott ki menekültügyi eljárásokat – az UNHCR menedékkérőket regisztrál, menedékkérelmeket bírál el, dokumentumokat bocsát ki a menekültek és menedékkérők számára, valamint igyekszik biztosítani, hogy az érintettek legalább a minimális nemzetközi elvárásoknak megfelelő védelemben részesüljenek. A Főbiztosság szakképzési programokon keresztül igyekszik segíteni a menekülteket abban, hogy önállóvá váljanak, valamint a hosszabb ideig az országban tartózkodó menekültek számára az alapvető szükségletek kielégítésére elegendő havi ellátmányt nyújt. Az UNHCR mintegy 100, városban élő menekültet támogat, és igyekszik elintézni a speciális védelmet igénylő menekültek áttelepítését.

Az UNHCR 2004-ben megkezdte a Bizalomépítő Program megvalósítását, melynek célja az algériai menekülttáborokban élő nyugat-szaharai menekültek és az otthon élő családtagjaik közötti személyes találkozás elősegítése. A program családlátogatást, valamint ingyenes telefonálási lehetőséget foglal magában. A program az érintettek közreműködésével és az ENSZ Nyugat-Szaharai Népszavazási Missziójának (MINURSO) támogatásával zajlik.
Mivel a légi közlekedés költségei magasak és a rendelkezésre álló gépek kapacitása korlátozott, a programra regisztrált 41 000 emberből eddig mindössze tízezernek volt lehetősége arra, hogy elutazzon családjához. A szerencsések többsége nő, gyermek vagy idős. A nyugat-szaharai menekültek összesen mintegy 138 000 ingyenes telefonbeszélgetést folytattak családtagjaikkal.

Annak érdekében, hogy a program előnyeiből többen profitálhassanak, az UNHCR javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy a program közúti szállítást is magában foglaljon. Ez évente további 4400 nyugat-szaharai menekült számára tenné lehetővé, hogy meglátogassa családját. Az UNHCR mindkét féllel találkozott 2010-ben annak érdekében, hogy értékeljék a programmal kapcsolatos tevékenységeket, és megvitassák a közúti szállítás lehetőségét. Ebben a tekintetben az UNHCR 2011-ben fel kívánja mérni a javasolt útvonalat, és igyekszik előteremteni az anyagi eszközöket az aknák felszedésére, járművek beszerzésére, tranzitközpontok kialakítására, további kedvezményezettek regisztrálására, a nyilvántartás frissítésére, végül pedig a közúti szállítási program elindítására.

Pénzügyi információk

Az észak-afrikai alrégióban bonyolított műveletek 2011-ben összesen 54,4 millió dollárt igényelnek, 7,5 millió dollárral többet, mint az előző évben. A különbözet azon szükségletek kielégítését fedezi – leginkább Algériában –, amelyekre az átfogó szükségletfelmérés során derült fény. A 2011-es költségvetésben szereplő tételek többsége a menekültek helyzetének rendezését célozza.

Forrás: UNHCR Global Appeal 2011 Update